Vida Márton, a Milestone Intézet Senior évfolyamos hallgatója és a budapesti Eötvös József Gimnázium tanulója két magyar egyikeként részt vett és dícsérő oklevelet, azaz “honorable mentiont” szerzett a Nemzetközi Filozófia Diákolimpián. Vele és Milestone-os felkészítő tanárával, Kőszeghy Lászlóval beszélgettem.
Hogyan zajlott a felkészülés a Milestone-ban a Nemzetközi Filozófia Diákolimpiára (International Philosophy Olympiad)?
Kőszeghy László: Egymás után két trimeszterben indult Filozófiaműhely (Philosophy Olympiad Learning Lab), amelynek elsődleges célja az volt, hogy készüljünk a versenyre. Ezeken a kurzusokon mindössze hat-nyolc hallgató vett részt, ami lehetővé tette, hogy interaktívan tudjunk együtt dolgozni. Nagyon jólesett, hogy a második, tavaszi műhely úgy indult, hogy kiderült, a diákok szívesen folytatnák a közös munkát, és jelentkeztek a folytatásra. Nagyszerű csapat alakult ki.
Hogy zajlik egy nemzetközi filozófiaverseny?
K.L.: Az IPO lényegében kritikaigondolkodás-verseny. A versenyzők négy, valamilyen izgalmas vagy provokatív állítást tartalmazó idézetet kapnak a filozófia különböző területeiről, és négy óra áll rendelkezésükre, hogy ezek közül egyet kiválasszanak, és érvelőesszé formában választ adjanak rá. Nem az számít, egyetértenek-e az állítással vagy nem, és nem elvárás felmondani a gondolkodás történetét sem. Az a fontos, hogy kiderüljön, a diák érti, pontosan mi az adott idézetben rejlő filozófiai probléma, mi a kérdés tétje, és persze hogy önállóan, koherensen és meggyőzően érveljen az álláspontja mellett, valamint a lehetséges ellenérvekkel szemben.
Milyen módszerekkel lehet egy ilyen versenyre készülni?
K.L.: Bár egy adott versenyre készültünk, nem kellett konkrét feladattípusokat gyakorolni; mivel a verseny világos, analitikus gondolkodást vár el a versenyzőktől, a készülés lényegében egyet jelentett alapvető gondolkodási és íráskészségek fejlesztésével, így azt gondolom, egy percet sem töltöttünk feleslegesen.
A filozófiatörténet híres esszéit elemezve számos filozófiai problémát vitattunk meg, és csakúgy, mint az IPO-n, ezekről a diákoknak önálló véleményt kellett formálniuk írásban. Rengeteget dolgoztunk: ők termelték az esszéket, én minden esetben részletes megjegyzéseket és javaslatokat fűztem hozzájuk, amelyeket egyéni konzultációk során átbeszéltünk, végül pedig ezek alapján újraírták esszéiket. Emellett csoporttársaiknak is elküldték munkáikat: el kellett olvasniuk és megjegyzésekkel ellátniuk egymás írásait, hogy aztán az óra során kiscsoportokban megvitathassák azokat.
Mit profitálhatnak hosszú távon a diákok ebből a felkészülésből?
K.L.: Ezek a gyakorlatok olyan készségeket – önálló gondolkodást, logikát, érvelésmódszertant, szerkesztői érzéket stb. – fejlesztenek a diákokban, amelyeket a későbbiekben hasznosítani tudnak a tanulmányaik során, a tudományos élet bármely területén, de sokkal tágabb értelemben, akár egy fontos email megírásakor is.
Hogyan alakult idén, a járványhelyzet idején a verseny?
Vida Márton: A versenyen minden induló ország válogatójának első két helyezettje indulhat. Általában harminc–negyven ország indul évente, idén azonban a járvány miatt rendhagyó módon alakult a szervezés. Eredetileg Portugália rendezte volna az idei fordulót, de ők nem tudták vállalni az online verseny megszervezését, utazásra pedig nem volt lehetőség. Végül a verseny előtt néhány héttel vállalta el Szlovénia a szervezést, így előválogató helyett a versenyzők az országos filozófia OKTV-k első két helyezettjei lettek. Én a diákolimpia előtt csupán egy héttel tudtam meg, hogy mehetek versenyezni, ezért nagyon örültem, hogy így is “honorable mention”-nel, azaz ‘dicsérő levél’-lel végeztem. Nagyon szeretnék jövőre is kijutni a versenyre, hogy még jobban felkészülhessek, és esetleg érmet is tudjak elhozni.
Milyen idézetet választottál kidolgozásra?
V.M.: Idén leginkább kortárs filozófusoktól szerepeltek idézetek, amelyeknek véleményem szerint nincsen egyetlen helyes értelmezése. Így az esszénél arra is kellett figyelnem, hogy először értelmezzem az idézetet, majd az értelmezést tudjam alátámasztani. Különösen nehéz ez a verseny, hiszen az idézetet először is meg kell érteni, majd olyan kontextusba kell helyezni, hogy a problémafelvetést tisztázni tudjuk, és arra a problémára valamilyen választ tudjunk adni. Az idézet, amit én választottam, arról szólt, hogy a társadalmilag alkotott igazságok és értékek valójában mennyire törékenyek. Én ezt az állítást a morális relativizmus irányába vittem el: más társadalmak normatív értékeit milyen szinten lehet relativizálni? Ha elfogadjuk, hogy a moralitás pusztán relatív, felmerül az a kérdés, hogy mi lenne tulajdonképpen az etika feladata.
Tapasztalatod szerint mi a jó stratégia a kidolgozás során?
V.M.: A győztes esszéket elolvasva úgy gondolom, az a jó stratégia, ha megpróbáljuk felismerni az esszé főbb problémáját, vagy problémáit és ezekre próbálunk választ adni. Én magam is ezzel a módszerrel dolgoztam. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy az ember olyan témában érveljen, aminek érzi a súlyát, mert ez észrevehető az esszében.
Közel állt hozzád a választott téma?
V.M.: Igen, a moralitás természete, a metaetika érdekel a legjobban a filozófián belül, mert úgy érzem, a moralitás természetéről folyó viták lassan nagyobb relevanciával bírnak a jelen korban, mint maga a morális kérdések vitatása egy adott moralitáson belül.
A gimnáziumban is tanulsz filozófiát?
V.M.: Sajnos Magyarországon nincs kötelező filozófia oktatás, ezért ott csak egy szakkörben tudok ezzel foglalkozni, de ott is van egy tanár (Lakatos István, Eötvös József Gimnázium Budapest – a szerk), aki segítette a felkészülésemet. Itthon nem veszik annyira komolyan a filozófia oktatást, ezért különösen nagy szó, hogy az elmúlt években voltak magyar diákolimpiai résztvevők, akik aranyérmet hoztak el.
Emellett pedig a Milestone-ban készültél…
V.M.: A Milestone-ban Kőszeghy Lászlóhoz jártam felkészítőre. Összességében ez volt a leghasznosabb, mert itt nem pusztán filozófusokról és ötleteikről tanultunk, hanem azon volt a hangsúly, hogy a saját analitikus gondolkodásunkat fejlesszük. Laci rengeteg munkát fektetett abba, hogy a megírt esszéket mondatról mondatra elolvassa és átbeszéljük őket részletesen. Segített felismerni, hogy a logikai következtetéseim helyesek-e, mire kellene odafigyelnem és hogyan strukturáljam az írásomat. Elképesztő az a figyelem, amit tőle kaptam. Amikor egy héttel a verseny előtt megtudtam, hogy bejutottam, szóltam neki, ő pedig azonnal felajánlotta, hogy videóhíváson keresztül beszéljünk át mindent részletesen.
Mellette az egykori mentorom, Greskovits György és a mostani, Varjú Márton is sokat segített, hiszen korábban nekik is írtam esszéket, amiket együtt átnéztünk. Azt hiszem, ezek vezettek oda, hogy a Diákolimpián magabiztosan tudtam írni.
Mely filozófusok vannak rád a leginkább hatással?
V.M.: Akiknek a mostani esszémben felhasználtam a gondolatait, az John Gardner jogfilozófus és Gilbert Harman. Leginkább jogfilozófiát olvasok, az esszémben is jogfilozófusok módszereit védtem meg. Ez azért is érdekes lehetett, mert őket kevésbé ismerik azok, akik csak filozófiával foglalkoznak.
Azt is szeretem a filozófiában, hogy nem használ axiómákat. Itt csak az analitikus gondolkodás számít. Ha valamit el is fogadunk axiómaként, azt is meg kell érvelni. Épp ezért ugyanakkora relevanciája lehet annak, amit én írok, mint bármelyik világhírű filozófusnak. Ez más tudományokban nem így van.
Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?
V.M.: Jogász szeretnék lenni, de a filozófia ebben is rengeteget segített nekem, mert az angliai jogi egyetemeken az analitikus gondolkodást rendkívül fontosnak tartják. Erre a filozófia tanított meg kellően. Amikor a mentorommal a cambridge-i jogi felvételire készültünk, esszéfeladatot kellett írni, éreztem, hogy az elvárt strukturált, analitikus gondolatvezetést a filozófiának köszönhetően sajátítottam el.
Az interjú megjelenésekor kaptuk a hírt, hogy Marci a Cambridge-i Trinity College “Robert Walker Law Essay Prize” versenyén is Highly Commended minősítést kapott, amelyre Varjú Márton mentor segített neki felkészülni. Szeretettel gratulálunk! (Szerk.)
A nyertes esszék itt olvashatóak: IPO esszé
