Stachó László
Mentor
László zenetudósként (LFZE), pszichológusként (ELTE) és elméleti nyelvészként (SZTE) végzett. A Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium és a Mathias Corvinus Collegium tagja, illetve nevelőtanára volt, majd zenetudományból doktorált a budapesti Zeneakadémián. Ma ugyanitt, valamint a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán oktat és kutat. Két alkalommal volt vendégkutató a Cambridge-i Egyetemen, valamint a cambridge-i Downing College-ben. Korábban háromszor részesült Köztársasági Ösztöndíjban és Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíjban, kétszer pedig a Nemzeti, valamint az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjában. 2009-ben szerkesztője volt ‘A médiaerőszak – Tények, mítoszok és viták’ című kötetnek, amely a témának máig egyik legelismertebb és legtöbbet forgatott könyve Magyarországon. Zenetudományi kutatásai Bartók munkásságára, valamint a 20. század előadóművészetének történetére, zenepszichológiai kutatásai az előadóművészet-elemzés területére, zenepedagógiai kutatásai pedig az előadóművészi figyelemirányítás témakörére összpontosítanak. Zongoristaként és kamaraművészként számos európai országban lépett fel, valamint az Egyesült Államokban. A 2012-es Nemzeti Alaptanterv ének-zene fejezetének társszerzője, valamint a Zeneakadémia tanárképzési curriculumának társtervezője volt; 2013-ban a pedagógus életpálya-modell keretén belül a hazai zenetanárok pedagógusértékelési rendszerének kialakítására kérték fel. Holics László zongoraművésszel közös fejlesztésű figyelemirányítási módszertana, a ‘Gyakorlásmódszertan és zenei képzeletfejlesztés’ a tanárképzés kötelező tantárgya több magyar zeneművészeti karon, s ebből hazai és nemzetközi mesterkurzusokat, továbbképzéseket tart rendszeresen – itthoni és nemzetközi kamarazenei kurzusai mellett többek között Nagy-Britanniában a King’s College Londonban, valamint évente a Római Zeneakadémián.
