✕
Tizenöt éve dolgozunk az oktatás világában. Jómagam az elmúlt hét évben a Milestone Intézetben építek egy a kíváncsiságra, az autonómiára és a kritikai gondolkodásra alapozott közösséget. Az évek során középiskolások ezreivel, pedagógusok százaival találkoztunk az ország több száz középiskolájából. Közvetlen közelről láttuk, sokszor fájdalommal, néha tehetetlenül, hogyan veszített lendületéből és tartásából az a közoktatási rendszer, amelyet egykor erős szakmai koncepcióval és hosszú távra teremtettek meg. Egyre inkább hiányzott a nyílt és széleskörű társadalmi párbeszéd, az utóbbi években pedig már az érdemi szakmai irányítás is alig látszott. A fokozatosan túlterhelt és egyre jobban kizsigerelt rendszer mindeközben egyre riasztóbb állapotba került.
Május 12-én aztán létrejött az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. Hasonló intézmény Magyarországon legutóbb 2010-ben, 16 évvel ezelőtt működött. Ez már önmagában is biztató hír. Még ennél is fontosabb, hogy egy nappal korábban, május 11-én e minisztérium leendő vezetője, Lannert Judit, sok más – az oktatási szakemberek számára szívet melengető – kijelentés kíséretében hitet tett a „tanuló társadalom” eszméje mellett. Megfogalmazta, hogy az oktatás és az iskola szerepéről társadalmi párbeszédet kell folytatni, a döntésekbe be kell vonni a szélesebb társadalmat, de különösen a pedagógusokat és a diákokat.
Számunkra, a Milestone Intézetben ez a megközelítés az oktatás alapigazsága. Az elmúlt másfél évtizedben ebben a szellemben dolgoztunk csendben, következetesen és felelősen: sok munkával, kevés gesztussal. Próbáltunk olyan közeget létrehozni, ahol egy fiatal biztonságban, önállóan tud gondolkodni, kérdezni, tévedni, vitatkozni. Keresni valamit, amit eleinte még maga sem tud pontosan megfogalmazni.
Az ilyesmi sokak számára veszélyesnek tűnhet. A gondolkodó ember ugyanis előbb-utóbb kérdez. Aki kérdez, az összehasonlít. Aki összehasonlít, az rájön, hogy a világ lehetne másmilyen is. Talán ezért lett az autonómia gyanús az elmúlt években. Talán ezért nem lehetett mindenhol és mindenkor kritikai gondolkodásról, szabadságról, nyitottságról beszélni.
Most új korszak kezdődik: olyan, amelyben már nem kell megmagyarázni miért hiszünk a kritikai gondolkodásban, az intellektuális szabadságban, a vita jelentőségében, abban, hogy a tanulás több, mint vizsgák teljesítése, tananyagok feldolgozása. Oldódni látszik a társadalmat gúzsba kötő feszült csönd: az oktatás szereplőinek többé nem kell óvatosan, félmondatokban beszélni arról, mit tartanak valóban fontosnak.
Sokan dolgoztak ezért az elmúlt években. Tanárok, kutatók, iskolák, alternatív műhelyek, állami és piaci szereplők, civil közösségek. Különböző nyelven, különböző kifejezéssel, de közös meggyőződéssel, hol külön-külön, hol egymással összekacsintva mondtuk újra és újra: a diákoknak több térre, több bizalomra, nagyobb szabadságra van szükségük. Az oktatási rendszert az ő érdekükben kell működtetni.
A Milestone-ban azt vallottuk és azt valljuk ma is, hogy az oktatás legfontosabb célja, és eredménye, hogy szabadságot teremt. Bővíti a horizontot, korábban láthatatlan lehetőségeket tesz érzékelhetővé, új utakat nyit meg. Aki tanul, annak nő a mozgástere a világban. Könnyebben ért meg bonyolult összefüggéseket, felismer döntési helyzeteket, magabiztosabban kezeli azokat, bátrabban kérdez, és összességében kevésbé kiszolgáltatott. Az oktatás nem pusztán a tudás átadása, hanem a jövő lehetőségeinek megteremtése.
A magunk részéről folytatni fogjuk a megkezdett munkát: a jövőben is a világra nyitottan, a diákok autonómiáját támogatva, kíváncsiságát táplálva tanítunk. Projekteket építünk, önálló kutatásra biztatunk. Segítünk a diákoknak saját identitásuk és világképük kialakításában.
Természetesen, véleményt alkotunk mi is. Ahogy tettük eddig, tesszük eztán is. A következő évek legfőbb kérdése valóban az, hogy képesek leszünk-e „tanuló társadalommá” válni: olyanná, ahol a tanítás és a tanulás önmagában is érték; ahol az iskola a kíváncsiság, az együttműködés terepe; ahol a sokféle tehetség felismerése és támogatása közös, nemzeti érdek.
Nagy reménnyel tölt el bennünket, hogy Magyarországon ezekről a kérdésekről most újra nyíltabban, szabadabban, a szélesebb nyilvánosság bevonásával lehet majd beszélni. Sőt, kell is: mert most közös feladatunk, hogy tudatosan és együttműködve építsük újra mindazt, ami az elmúlt időszakban meggyengült.
Nyitottan, együttműködve, szakmai alapon.
Kelenhegyi Andor
oktatási igazgató
Milestone Intézet
